Az épületgépészetben létfontosságú a pontos és precíz méréstechnika.

Az épületgépészetben létfontosságú a pontos és precíz méréstechnika.

Ebben a cikkben a végfelhasználók hőenergia fogyasztását vesszük szemügyre.

A költségmegosztó mérések több mint 20 éves múltra tekintenek vissza, kezdődően az elpárologtatásos mérési módszertől a mai modern, digitális mérőműszerekig.

Magyarországon 2003-tól a korábban használt átalánydíjas költségelszámolás már nem alkalmazható, a mérés szerinti elszámolás alapja kizárólag a hőközpontban beépített, hitelesített hőmennyiségmérő lehet. A lakóközösség az adott területen megállapított hődíjak alapján, az épület által használt, hőmennyiségmérő által mért, hőenergiát fizeti meg. A további lépés, hogy az épület teljes fogyasztásából egyes lakók, bérlők, milyen mértékben részesednek. Ebben a cikkben részletesen kitérnek erre.

Költségmegosztás hőskora

Az elhasznált hőmennyiség felosztása a lakók között többféle módon is történhet. Hagyományos módszer szerint az egyes fogyasztási helyekre jutó részt, a lakások fűtött légtérfogatainak arányában állapítják meg. Ennek az a hátránya, hogy nem veszi figyelembe egyes lakások tényleges hőfogyasztását, vagyis a számla csak a lakás méretétől fog függni, nem ösztönöz takarékosságra. A panelépületek esetében a függőleges elosztású fűtés rendszernek köszönhetően, a fogyasztásarányos díjfizetés feltételei, lakásonkénti hőmennyiségmérővel vagy költségmegosztók alkalmazásával kivitelezhetőek. A 2 megoldás közül az utolsó az egyetlen kölséghatékony alternatíva, mert a hőmennyiségméréssel ellentétesen ehhez nem szükséges a fűtési rendszert teljesen átalakítani. Ez ugyanis a lakott lakásokban nagyon nehéz és költséges feladat is lenne.

Számszerűsítve elmondhatjuk, hogy a költségmegosztók felszerelési költsége a minimális fűréskorszerűsítéssel együtt, 140-160 ezer forintba kerül, míg a hőmennyiségmérő alkalmazása lakásonként 700-800 ezer forintos többletköltséget jelenthet.

A költségmegosztókra vonatkozó feltételeket két szavény, a villamos hálózatról működtetett készülékek esetén az MSZ EN 834:2000 és a párolgáshő alapon működő, nem villamos hálózatról működő készülékek esetén az MSZ EN 835:2000 szerint rögzítik.

Nézzük meg említés szintjén, hogyan működtek a régebben alkalmazott párolgáshő alapján működő készülékek. A műszerekben egy ampulla található mely folyadékkal töltött. A készülék külseje egy hőmérőre emlékeztet, ennek 2 skálabeosztása van. Az egyiken a hőfelhasználást lehet leolvasni, a skála figyelembe veszi a főtőtest watt teljesítményét, méretét és típusát. A másik skála számítástechnikai ellenőrzési célokat szolgál. Minden fűtőtestre költségmegosztó kerül a teljesítményének megfelelően, ez biztosítja az elszámolás helyességét.

A leolvasással együtt cserélni kell az ampullákat is. Az elszámolást, kiértékeést egy speciális szoftver végzi el. Minden radiátorra fel kell szerelni a költségmegosztót, a mérőműszer hőmennyiség mérésére nem alkalmas, arra viszont igen, hogy a hőközpontban mért hőmennyiséget radiátoronként szét lehessen osztani, vagy lakásonként vagy még nagyobb egységekre bontva. Az így megállapított arányok alapján kiszámolható, hogy a közösen fogyasztőtt hőmennyiségből mennyi jut lakásonként.

Főoldal a Az épületgépészetben létfontosságú a pontos és precíz méréstechnika aloldalról

Még a legmodernebb technikával felszerelt költségmegosztók sem a hőmennyiséget mérik