CO vészjelzők és típusai
Külalakra, formára az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság listáján szereplő készülékek olyanok, mint amelyeket korábban szaklapunk nem megfelelőnek minősített. A kétségeket más források is megerősítették, ezért biztos információért az OKF tájékoztatását kértük.
– Minden olyan szén-monoxid-érzékelő, ami szerepel a katasztrófavédelem által publikált pozitív és negatív listák valamelyikén, átesett egy gyártótól független, akkreditált vizsgáló laboratórium ellenőrzésén. A minősítés alapja az MSZ EN 50291-1 szabvány 5.3.4. pontja szerinti vizsgálat eredményessége, illetve sikertelensége három mintadarabon vizsgálva, úgy, hogy a minták mindegyikének meg kell felelnie a vizsgálatokon..
A szén-monoxid-érzékelő készülékek figyelmeztető jelzést adnak egy bizonyos CO-mennyiség felhalmozódása esetén, így a lakóépületben tartózkodók reagálni tudnak, mielőtt jelentős kockázatnak lennének kitéve. A szén-monoxid-érzékelők nem a CO-mérgezések megelőzését szolgálják, hanem kiegészítő biztonsági felszerelésként a szén-monoxid visszaáramlása által okozott balesetek minimalizálását segítik elő. A készülék nyújtotta biztonságérzet akkor tekinthető tényleges biztonságnak, ha az megelőzéssel párosul (pl. a tüzelőberendezések, égéstermék-elvezetők rendszeres ellenőrzésével, karbantartásával).
Az MSZ EN 50291-1:2014 Villamos készülékek szén-monoxid érzékelésére lakóépületekben szabvány részletesen foglalkozik a jelzőkészülékek megfelelőségi kritériumaival. Az 1. rész tartalmazza a vizsgálati módszereket és működési követelményeket, amely az EN 50291-1:2010 európai szabvány magyar nyelvű változata. A 2014-es magyar nyelvű kiadás tartalmazza az EN 50291-1:2010/A1:2012 módosítást, így részletesebb előírásokat az élettartam végének jelzésére, az elemmel működő készülékek védelmi fokának változását, további előírásokat az elem kapacitására, valamint szerkesztési változtatásokat. A szabvány a lakóépületekben való folyamatos használatra tervezett, villamos üzemelésű szén-monoxid gázérzékelő készülékek szerkezetére, vizsgálatára és működésére vonatkozó általános követelményeket írja elő.
A szabvány a következő két készüléktípust különbözteti meg:
- A típus, amely látható és hallható riasztást ad, valamint további művelet elvégzésére alkalmas kimenőjelet szolgáltat, aminek segítségével közvetlenül vagy közvetetten lehet működtetni egy szellőzőt vagy egyéb segédeszközt;
- B típus, amely csak látható és hallható riasztást ad.
A szabvány nem vonatkozik olyan készülékekre, amelyek
- a szén-monoxidon kívül más éghető gázok érzékelésére szolgálnak (lásd MSZ EN 50194-1),
- ipari létesítményekben vagy kereskedelmi helyiségekben szolgálnak CO-érzékelésre (lásd MSZ EN 45544-1, MSZ EN 45544-2 és MSZ EN 45544-3),
- füst- és tűzérzékelőkhöz alkalmazott CO-mérésre szolgálnak.
A szabvány 4. fejezetében a CO-érzékelők konstrukciójára, jelzéseire, riasztásaira, riasztási feltételeire, hibajeleire, kimenőjelére, feliratozására és csomagolására vonatkozó általános követelmények leírása található.
Az 5. fejezetben a vizsgálati módszerekre és a működésre vonatkozó részletes követelmények vannak leírva: a vizsgálati minták típusai, a vizsgálat feltételei, a vizsgálógáz tulajdonságai, a tápellátás, a környezeti feltételek (hőmérséklet, páratartalom, légnyomás) stb. Mindez kiegészül az A mellékletben leírt bővített stabilitásvizsgálattal.
Főoldal a CO vészjelzők és típusai: petersegit.hu honlapon aloldalról