Korszerű csőanyagok
Az épületgépészet területén használt rézcsövek 99,9 százalék tisztaságúak, oxigénmentes kivitelűek, kemény, félkemény és lágy keménységi fokozatban, valamint csupasz, műanyag bevonatos és hőszigetelt kivitelben kaphatók. Szinte mindenütt – vízellátás, fűtő- és hűtőrendszerek, gázellátás – , használhatók, ha megfelelnek bizonyos minőségi követelményeknek.
Alkalmazásukkor a rézionok az áramló vízbe kerülnek, ami két szempontból érdemel figyelmet:
– bár a réz létfontosságú nyomelem, jelenléte az ivóvízben csak korlátozott mennyiségben engedhető meg. Az EU előírásai szerint 1 liter vízben csak 2 mg rézion lehet, ezért ivóvízhálózatok kialakításánál a belülről előre oxidált, illetve ónbevonattal ellátott rézcsövek alkalmazása került előtérbe;
– tekintettel kell lenni arra is, hogy a vízbe lépő rézionok a horganyzott cső korrózióját idézik elő. Emiatt a vegyes anyagú rendszerek kialakítását lehetőleg kerülni kell, ha pedig ez nem lehetséges, be kell tartani az ún. folyásirány-szabályt. Ez azt mondja ki, hogy a víz áramlási irányában réz anyagú vezetékeket és szerelvényeket csak a horganyzott vezetékek után szabad szerelni.
A rézcső előnye, hogy a csőhálózat áramlási ellenállása a kisebb csősúrlódási tényező következtében kisebb. Ez azonban csak meggondoltan használható ki, mert a méretezés nélkül, – érzések alapján – szűkített vezeték ellátási problémát is okozhat!
A másik említésre méltó tulajdonság, hogy a réz hőtágulási együtthatója az acélénak kb. másfélszerese. Ezt a hálózat kialakításánál figyelembe kell venni, és a csőnek megfelelő tágulási lehetőséget kell biztosítani.
A rézcsöveket lágy- vagy keményforrasztással, hegesztéssel, roppantógyűrűvel és présidomokkal kötik.
Az úgynevezett kapilláris forrasztásnál a forraszanyag a függőleges résbe felszívódik, és ezért tökéletes kötést ad. A présidomos kötések hidegen készülnek, egy-egy kötés mindössze néhány másodpercet vesz igénybe.
A műanyag csövek anyaga PVC, polietilén, polipropilén vagy polibutén. A fém anyagúakkal szemben előnyük, hogy nem szenvednek korróziós károsodást, felületükön nem vagy csak nehezen alakul ki lerakódás. Hátrányuk az UV sugárzás, az oxigén és a hőmérséklet öregedést keltő hatása, valamint a nagyobb hőtágulás.
A korszerű csöveket olyan gyártástechnológiával készítik, ami biztosítja a hosszú élettartamot. Korróziós szempontból az oxigéndiffúzió jelenségét kell említenünk, a környező levegőből ugyanis oxigén jut a fűtővízbe, előidézve a fűtőrendszer acél anyagú elemeinek korrózióját. Ennek megakadályozására megfelelő védőréteggel látják el a műanyag csöveket.
A műanyag csövek nem elhanyagolható előnye, hogy akusztikai szempontból igen kedvező hálózat alakítható ki vele. Épületen belül leggyakoribb a lágy polietilén cső (PE), amelynek térhálósítását többféle gyártási technológiával érik el (különösen előnyös az Engel-féle eljárással készült cső).
A PEx vezetékek önállóan és védőcsőben egyaránt vezethetők. Az utóbbi – cső a csőben – rendszer a hőtágulás felvétele céljából praktikus, hiszen a haszoncső nem érintkezik a fallal vagy födémmel. További előny, hogy a cső meghibásodás esetén bontás nélkül cserélhető, illetve a védőcső és a haszoncső közötti levegőréteg hőszigetelő hatású.
A műanyag csövek közül megemlítjük még a polipropilén anyagúakat. Ezek is több kedvező tulajdonsággal rendelkeznek, elsősorban korrózió- és vegyszerállóságuk, kis áramlási ellenállásuk miatt. Hőtágulásuk a fémeknél nagyobb, de a PEx-csöveknél kisebb. Főleg ott alkalmazhatók előnyösen, ahol merevcsöves szerelési technológia kívánatos. A PPR anyagú csőhálózatok terhelhetőségének meghatározásához célszerű az adott termék jellemzőit elemezni, amelyek a PP-granulátum összetételének függvényében is változnak.
A többrétegű csövek felépítése belülről kifelé haladva a következő: polietilén, kötőanyag, alumínium, kötőanyag, polietilén, azaz a cső ötrétegű. Előnye, hogy rendkívül ellenálló, jól terhelhető, hőtágulása kicsi, és emellett a belső műanyag réteg előnyös tulajdonságai is érvényesülnek. A külső UV-álló kemény polietilén réteg jó védelmet biztosít.