Már a salak felétől megszabadultunk, amikor egyszercsak megjelent a barátom (aki munkahelyi kötöttségei miatt csak esténként tudott a lakásban ténykedni), és közölte, hogy le kell állnunk a munkával. A fűtésszerelő ismerősével való beszélgetés során kiderült ugyanis, hogy ha ifjú feleségétől gyereket szeretne, márpedig ez a tervük, akkor leendő csemetéjük egészsége szempontjából nagyon nem jó ötlet a padlófűtés, ugyanis annak esetén – a hagyományos konvekciós fűtéssel ellentétben – fűtési szezonban a légkör alsó rétegében egy lebegő porszemcséket tartalmazó légréteg alakul ki, amelynek folyamatos belélegzésétől egy gyermek, bizonyos testmagasság alatt, nagyon nagy valószínűséggel elég hamar asztmás lesz.
A fűtésszerelő ismerős még azt is elmondta, hogy a tervezett vízhőmérséklet mellett kb. milyen vastagságú lenne ez a lebegő porfelhő. Sajnos olyan vastag, hogy a barátomnak abszolút volt miért aggódnia… Nagy szerencse, hogy időben kiderült mindez, ahogy az is szerencse, hogy a salaknak csak a felét hordtuk el, mert így pont megfelelő volt a terep a padlókövezetnek a csövek és a padlófűtéshez szükséges egyéb, ki tudja milyen rétegek nélküli lerakásához és a fűtésszerelés hirtelen megszült, de lényegénél fogva sokkal egyszerűbb „B” terv alapján való megkezdéséhez.