Felkelt hát, és kiment a konyhába kicsit csipegetni a hűtőből, gondolván, hátha attól jobban lesz (meg amúgy is szokása volt csak úgy, az élvezet kedvéért eszegetni). Néhány falat után jobban is lett, és némi üldögélés után megnyugodva visszatért ágyába, ahol viszont már nem volt ideje szemére jönnie az álomnak, mert megelőzte őt az újbóli fejfájás. Nafene… – gondolta –, és megint kiment a konyhába, ezúttal egy kis gyümölcslevet kortyolni, amitől megint hamar elmúlt a fejfájása. És amikor ezután visszament a szobájába, akkor feltűnt neki, hogy milyen jó levegő is volt a konyhában – ami máskor nem szokott neki feltűnni.

De hát a szobájában sincsen semmilyen kellemetlen szag. Akkor hogy lehet mégis rossz ott a levegő? – töprengett. – Lehet, hogy valamilyen szagtalan dologtól rossz? Valamilyen színtelen, szagtalan dologtól… – kúsztak be álmos fejébe általános iskolai emlékeinek foszlányai. Majd egyszercsak hirtelen rádöbbent a megfejtésre: Atya Isten! Szén-monoxid!

Azonnal ablakot nyitott a szobájában, elzárta a fűtést, és a reggelt a meleg konyhában várta meg, egy régi Arany Oldalakban a gázszerelés címszó alatti telefonszámokat böngészve. Talált is egy, még működő telefonszámot a kerületből, amit a reggel beköszöntével haladéktalanul fel is hívott. Az ember fél órán belül ott volt, kimérte a szivárgást, és hangos sóhajtozás közepette megigazította a konvektoron, amit az ismerősöm élete védelmében meg kellett igazítani. És természetesen hagyott ott egy CO-riasztó készüléket is, amit a lakástulajdonos aznap esti látogatásakor egy szó nélkül fizetett ki neki…
Hiába közhely, ha valaki nem tanulta meg: a gázszerelés nem játék! Gázszerelés Budapest